Öngyilkosságot követ el az az ember, aki életének saját maga vet véget.
Az öngyilkossághoz három kritérium tartozik:
- a meghalás tudatos szándéka
- egy módszer képzete, amely módszer alkalmas az élet kioltására
- e módszer cselekvéssémájának megvalósítása
Öngyilkossági kísérletről beszélünk, ha valaki a meghalás, az öngyilkosság szándékával károsítja saját szervezetét, de ennek következtében nem hal meg.
Az öngyilkosság három meghatározó jegyéből következik, hogy a kísérlet négy körülmény ~ vagy ezek kombinációja ~ miatt lehet sikertelen:
1.a meghalás szándéka nem elég erős vagy nem egyértelmű
2.az öngyilkosság módszere nem , vagy nem elégé hatékony
3. az öngyilkossági cselekedet hibás vagy inadekvát
4. a halál bekövetkezése előtt külső segítség ~ amelyet többnyire orvosi beavatkozás is kísér vagy követ ~ a szervezet károsodását megakadályozza, megállítja, vagy megszünteti.
Stendel volt az aki szerint az öngyilkosságot sikerrel végrehajtók és a kísérletet tevők két különböző csoportot alkotnak, a kísérletesek többsége nem akar öngyilkos lenni, csupán öngyilkossági gesztust hajt végre valamilyen interperszonális, egzisztenciális cél érdekében.
Stengel az öngyilkossági kísérlet e formáját paraszuicidiumnak nevezte.
Az öngyilkossági kísérletek minősítésével olyan módon is baj van, hogy ezeknek a nagy hányada nem kerül bele a hivatalos statisztikába.
Az öngyilkosságot megkísérlő gyakran maga is aktívan közreműködik, miután magához tért és hozzátartozóival beszélt, hogy esetét balesetnek véletlennek tartsák.
Egyedül az öngyilkosság-kutatás legfontosabb nemzetközi központjának számító LOS ANGELES-I SUICIDE PREVENTION CENTER alkották meg a jelenség tipológiáját is. Shneidman a halálhoz való viszonyulás szerint tipizál.
Shneidman tipológiájának négy alapkategóriája van:
1. szándékos;
2. félig szándékos;
3. akaratlan;
4. szándékellenes öngyilkossági viselkedésről beszél
forrás: vasgabi.hu
